A Fiat 500 több mint egy kisautó. Egy életérzés, ami áthidalja a generációkat. Egy városi ikon, amely mindig újraformálja önmagát – miközben megőrzi azt, amiért annyian megszerették. A FIAT 500 nem megy ki a divatból – mert ő maga a divat.
A Topolino története a gazdasági nehézségek és a társadalmi igények metszéspontjából született. A cél világos volt: egy megfizethető, kompakt autó a tömegek számára, amivel a közlekedés nem luxus többé, hanem alapvető lehetőség.
Az ötletgazda nem más, mint Benito Mussolini, aki a '30-as évek Olaszországában a német Volkswagen Bogár mintájára „népautót” akart. A végrehajtás azonban Giovanni Agnelli, a Fiat alapító családjának leszármazottja és a vállalat vezérkara kezébe került.
A modell megalkotása Dante Giacosa nevéhez fűződik, aki ekkor még a Fiat fiatal, feltörekvő mérnöke volt. Nemcsak a formaterv, hanem a műszaki megoldások többsége is az ő érdeme.
Giacosa célja egy olcsó, könnyű és praktikus autó volt, amit akár egy kezdő sofőr is könnyedén vezethet. Ezt úgy érte el, hogy:
A Fiat 500 „Topolino” 1936-tól 1955-ig volt gyártásban, és három generációban jelent meg.
A második világháború után Olaszország újjáépítése zajlott. A gazdaság élénkült, az emberek városi munkát vállaltak, és szükség volt egy olcsó, megbízható, kisméretű autóra – a robogókkal szemben, de hasonló költségszinten. A Fiat felismerte ezt az űrt, és cselekedett.
A Nuova 500 („új 500”) megalkotása ismét Dante Giacosa nevéhez fűződik – a Topolino sikerét követően egy új, még kompaktabb, modern kisautóra volt szükség.
Cél: olyan városi autót alkotni, amelyet bárki megengedhet magának, de ami mégis valódi autóként működik – négy keréken, négy üléssel, tetővel, ajtókkal.
A bemutató dátuma: 1957. július 4., Róma belvárosa – méghozzá nagy felhajtással, korabeli reklámkampánnyal.
Az induló ár: mindössze 490.000 líra volt, ami olcsóbb volt, mint egy motorkerékpár néhány extra felszereléssel!
A Fiat 500 nem csak gazdaságos volt, hanem divatcikké is vált – nők és férfiak, fiatalok és idősek egyaránt szerették.
A '90-es években a FIAT újra megpróbálta életre kelteni az 500-as örökségét. A Cinquecento modern, szögletes dizájnt hozott, már a Panda alapjaira épülve. Bár eltért az eredetitől, mégis egyértelmű volt: az 500-as név tovább él – formában és szellemben is.
A Fiat célja az volt, hogy egy:
Bár Cinquecento a neve, nem a klasszikus 500-as közvetlen utódja volt, inkább egy újragondolt értelmezés a modern városi mobilitásra.
1994-től megjelent a Cinquecento Sporting verzió, amely egy 1.1 literes motorral és sportosabb futóművel kínált élvezetes vezetést.
Stílusos spoilerezés, alacsonyabb felfüggesztés, sárga színopció – városi vagányság kis helyen.
A Cinquecento kb. 1,2 millió példányban készült (1991–1998 között).
Bár megosztó volt formailag, Európa-szerte elismert lett, különösen a fiatalok körében.
A Fiat saját reklámkampánya is a fiatalos szabadságot hangsúlyozta – könnyű parkolás, alacsony fenntartás, praktikum.
2007. július 4-én, pontosan az eredeti Nuova 500 bemutatásának 50. évfordulóján, a Fiat bemutatta a modern 500-as modellt – ezzel nemcsak egy új autó, hanem egy új éra született. Ez a modell már nem pusztán városi kisautóként jelent meg, hanem dizájntárgyként, életstílus-választásként, és márkaarculati alappillérként.
A dizájncsapat – Frank Stephenson vezetésével – tudatosan épített a klasszikus Nuova 500 örökségére:
Az eredmény? Retró megjelenés, modern testben. Nem nosztalgiázik, hanem újraértelmez.